Több bejegyzési is született már ezen a blogon a kötődő nevelés témakörében. Mindegyikben olvashattátok már ezt a címben szereplő fogalmat, hogy „válaszkész”, most ezt szeretném egy kissé részletesebben kifejteni.
A kötődő nevelés jellegzetessége az, hogy a kisbabát adott fejlettségű önálló kis lénynek tekinti, akitől nem lehet olyan dolgokat elvárni, ami a fejlettségének nem felel meg, ugyanakkor komolyan kell venni az általa kommunikált igényeket, mert azok nem kívánságok vagy hisztik, hanem elemi szükségletek.
A válaszkész nevelés vagy gondoskodás a kötődő nevelésnek azt a vonását emeli ki, hogy a felnőtt „gondviselő” (elsősorban az édesanya, akinek ebben az ösztönei is nagyon sokat segítenek) megismerve, megfigyelve a babát, annak „akcióira” a megfelelő „reakciót” adja. Arra kerül itt a hangsúly, hogy nincsenek objektíve jó dolgok, a cél a baba igényeinek a kielégítése.
Ennek fontos feltétele a testi-lelki közelség, hiszen akkor látom-érzem, hogy mire van szüksége, illetve, hogy hiányzik neki valami, ha együtt vagyunk. A testi kontaktus, a hordozás révén megteremtett folyamatos egymásba fonódás olyan szoros köteléket alakít ki anya és gyermek között, hogy erre tudott kiépülni egy újabb nevelési ág (pontosabban inkább eszköz), a természetes csecsemőhigiénia (azaz angolul elimination communication, vagyis EC). Ennek egyik fontos vonása, hogy a kendőben hordozó anyuka felismeri a gyermek jelzéseit, amikor üríteni szeretne, és így van lehetősége mosdó/wc fölé tartva, pelenkamentesen megoldani a salakanyagok távozását.
A válaszkész gondoskodás lényege tehát az, hogy a gyermeknek azt adom, amire szüksége van, függetlenül attól, hogy mit ír a szakirodalom, mit mond a katonás nevelés tanácsadó, a félelem alapú orvosláshoz hű védőnő stb. Természetesen nem az a lényeg, hogy mindenkivel szembe menjek és konfrontációkra szórjam el az energiám, hanem az, hogy az egyedi és csakis ránk jellemző utat járjuk. A gyermekem mindig számíthasson rám, hogy biztosítom a számára a szükséges gondoskodást, és így magabiztos, félelmektől mentes, a világra nyitott gyermekké majd felnőtté válhasson.
