Folytassuk a kalóriák elemzését, pontosabban azoknak a kiegészítő információknak az összeszedését, amiből megérthetjük, hogy a különféle ételtípusok kalóriái sok esetben miért nem felcserélhetőek egymással. A szénhidrátokról már ejtettem szót, most azért térünk vissza rájuk mégis, mert annyiféle van belőlük, és annyira ellentmondásos a szerepük mindenféle fogyókúra során, hogy szerintem érdemes egy kissé többet foglalkozni velük.
Említettem az előző bejegyzésben, hogy a szénhidrátok három nagy csoportra oszthatóak: cukrok, keményítők és rostok. A rostok – amelyek egy része emészthetetlen a szervezetünk számára – a legmagasabb minőségű szénhidrátoknak számítanak, hiszen emészthetetlenségük révén nem visznek be kalóriát a szervezetbe, mégis számos előnyös tulajdonsággal bírnak. Többek között megtöltik a gyomrot és a beleket (vízzel érintkezve megdagadnak), lassítják az emésztést és így elősegítik a tápanyagok alaposabb felszívódását. Tisztítják a belek falát, gyakran tápanyagot jelentenek a bélflórának.
Természetesen ezek a magas minőségű szénhidrátok sosem a finomított cukrok közül kerülnek ki. Rostokat főleg gyümölcsökben, zöldségekben, gabonákban és a hüvelyesekben találhatunk. Az alacsony minőségű szénhidrátok a legtöbb esetben nem tartalmaznak rostot, mondhatjuk azt is, hogy „üres kalóriák”.
Mi van a glükózzal és fruktózzal?
A keményítő tartalmú élelmiszerek a szervezetünkben közönséges cukorrá bomlanak el, amely a testünk sejtjeinek gyors energiához jutását szolgálja. A májunkban és az izmainkban tárolódik, innen kerül felhasználásra, ha szükség van rá. Ha a keményítőtartamú élelmiszereket olyan formában fogyasztjuk, hogy rostokat is bevigyünk velük (fehér rizs helyett barnát, a krumplit héjával, teljes kiőrlésű lisztből készült tésztát) biztosíthatjuk, hogy ne csak kalóriát vigyünk be, hanem a rostok fent felsorolt kiváló tulajdonságait is kihasználjuk.
A glükózzal szemben – amelyet minden sejtünk képes elbontani – a fruktóz csak a májban kezdheti el a megemésztődés folyamatát. A glükóz természetes forrását a gyümölcsök képezik, amelyekben szorosan kötődik az emészthetetlen rostokhoz. Sajnos leggyakrabban nem így visszük be, hanem kalóriatartalommal rendelkező édesítőkkel ízesített üdítőitalokkal és feldolgozott ételekkel. Vigyázni kell ezekkel, hiszen a túlzott glükóz-fogyasztás ugyan zsírpárnákhoz vezet, de a rosttartalom nélküli fruktóz-fogyasztás nagyon komoly krónikus betegségek kialakulását kockáztatja: nem alkoholos zsírmáj, inzulin rezisztencia.