Néha az ember már a fejét fogja a felvilágosító célzatú cikkektől és megszólalásoktól, hogy mi mindenre kellene odafigyelni, hány felől árad ránk a veszély és a méreg. Különös tekintettel a veszélyeztetettebbnek számító csoportokra, mint pl. a kismamák, az embernek már néha az az érzése, hogy a sokadik bőrt akarják lehúzni a babavárásról.

 Kíváncsi természet vagyok, és a természetes életmód is vonz. Valahogy jó érzéseket találok abban, hogy tehermentesítem a szervezetem. Ezzel együtt nem akarok gyanakvás-zombi lenni, hiszen az élet nem arról szól, hogy állandóan a rossz dolgokkal foglalkozom. Szóval utánanéztem a rémhíreknek, és úgy tervezem, itt is be fogok számolni a tapasztalataimról.

 Szeretem néha szokatlan szemszögből nézni a világot, valamelyik nap is azt tettem, amikor az esti krémezésnél belegondoltam abba, hogy a tinédzser korunktól életünk végégig összesen kilogrammban vagy mázsában kellene mérnünk azoknak a krémeknek a mennyiségét, amit magunkra kenünk?

Sokszor azzal vesszük meg a tudtunkkal is ártalmas összetevőket tartalmazó krémet, hogy „abban a leheletnyi mennyiségben, amit naponta használok, elenyésznek a mérgek”. Hát, ha az előbbi szemszögből közelítjük meg, igenis számít! Sőt, ha innen nézzük, éveken át szorgalmasan és módszeren hordjuk haza és fel az arcunkra a mérgeket kilószám!

Mindenhonnan csak kis mennyiség jön, de ezek nagy részét nem tudjuk ellenőrizni se. Viszont amit igen, ezek fényében mindenképpen érdemes odafigyelni.

 Nemrég olvastam egy hajmeresztő kijelentést: a szoptatós anyukák tejében is kimutatták a formaldehidet, ami például a mama körömlakkjából szívódhatott fel az ő szervezetében és onnan „utalódott” tovább a babához. És ez már kis mennyiségben sem játék, ugye?