Fura egy vonása nálunk a télnek az, hogy a vége felé kezd tombolni. Februárban egyre-másra esik a hó (már ha egyáltalán), zordul és mordul, fagy és kellemetlenkedik. Akármilyen felkészülten is várjuk ezt a szomorú és befordult időszakot, egy idő után mindenképpen elég, a legjobb indulatú ember lányán is kijön a nyafogás.

 Mennék, csinálnám, tele vagyok tervekkel, de úgy érzem, a lendület elkopott, nyavajáskodok és bosszant, mert vár az ez és az amaz. Mivel verjek magamba lelket?

Már kevésnek bizonyul az egészséges étkezés, hiszen hiába eszünk ilyenkor bolti zöldséget és gyümölcsöt, a hosszú (és nem mindig szakszerűen végzett) tárolás alatt már jó alaposan lecsökkent a vitamin-tartalmuk. A déligyümölcsöket pedig nyersen szedték le, egy hajó sötét gyomrában, vegyi anyagok hatására érlelődtek, nem tippelnék túl sok egészséges beltartalmat nekik...

 És akkor jut eszembe, hogy mekkora ötlet volt tavaly is a csíra! Két-három nap, és a kis zöld kezdemények kibújnak a beáztatott magokból, az ízük mennyei, valódi öröm, amikor az ember foga alatt ropog. Búza, tönköly, köles, retek, szotyi és még sorolhatnám napestig...

Két órára beáztatom, majd leöblítem, csíráztató edénybe teszem (három szintre háromfélét), két napig, napi kétszer leöblítem. Negyvennyolc óra alatt kész a következő két nap saláta-alapanyaga.

 Tulajdonképpen hűthető is lenne, ott hosszabban eláll, és a három tálcát lehetne úgy szervezni, hogy időben elcsúsztatva mindig éppen legyen olyan köztük, amelyik ehető. De ezt majd, ha hardcore fogyasztó leszel. Most az a lényeg, hogy KEZDD EL és élvezd! :)