A szuperérzékenység lényege nem az, hogy érzelmileg mimózák lennének az adott faj tagjai, vagy hogy sokkal élesebben látnak/hallanak.

A felfokozott érzékenység inkább arra vonatkozik, hogy sokkal jobb megfigyelők, több mindent vesznek észre a környezeti tényezők közül, és ezekbe nem csak a fizikai jelenségeket érthetjük, hanem a környezetünkben tartózkodók gesztusait, testtartását, vagy a kisugárzását. De még ennél is fontosabb, hogy a szuperérzékenyekben a feldolgozás mechanizmusa sokkal kifinomultabb mint másokban, így átfogóbb képet kapnak egy-egy helyzetről, számos olyan információval kiegészítve, amelyeket mások észre sem vesznek.

Ha belegondolunk, az állatvilágban a túlélés záloga, hogy szuperérzékenyek legyenek a falkában, hiszen ők a többieknél jóval hamarabb jelezhetnek különféle eseményeket, több mindent képesek megfigyelni a környezet tényezőiből és kreatívabban találhatnak megoldást váratlan helyzetekben.

Az emberek körében talán nem az életben maradáshoz van már szükség szuperérzékeny embertársainkra, de tény, hogy számos jellemvonásukkal színesíthetik az emberiség palettáját, olyan tevékenységekkel, művekkel és alkotásokkal járulhatnak hozzá az életünkhöz, amikre csak nagyon kevesen képesek.

A szuperérzékeny emberek nem csak arra „alkalmasak”, hogy érzékenyen reagáljanak az emberi viszonyokra, a társadalmi változásokra, hanem arra is, hogy különleges érzékenységükkel jelezzék, ha egy adott hely nem optimális az emberi tartózkodásra, munkára stb.. Például, ha a munkahelyen egy helyiség megvilágítása nem megfelelő, a kevésbé érzékeny emberek „elvannak benne”, de egy szuperérzékeny nagyon hamar megérzi a hátráltató vagy kellemetlen környezeti tényezőt, és szólhat, hogy váltzotassanak rajta.

A rendkívüli megfigyelőképesség miatt olyan munkakörökben és szakmákban, ahol a felkészültség, a logikus gondolkodás és a felhasznált információk részletgazdagsága elengedhetetlen, nagyszerűen érvényesülhet egy szuperérzékeny. Kiválóan alkalmasak az intuíciót kívánó szakmákban való érvényesülésre is, nagyszerűen segíthetnek embertársaikon is, hiszen számos olyan szálon kapcsolódnak hozzájuk, amelyek a kevésbé érzékenyeknek nem sajátja.

Ugyanakkor nagyon fontos, hogy a felfokozott mennyiségű információ feldolgozását minden esetben nyugodt környezet, a visszavonulás lehetősége segítse elő. A szuperérzékenyek nehezebben dolgoznak nyomás és elvárások terhe alatt, mert az izgalmi szintjüket ez könnyen túl magasra tolhatja és esetleg „begörcsölnek”.

Folytatom!