Eddig az első félév allergizáló fáival foglalkoztunk, itt az ideje, hogy közelebbről megismerkedjünk a kisebb méretű növényekkel is, amelyek legalább annyira (ha nem jobban) képesek arra, hogy „borsot törjenek az orrunk alá”.

A pázsitfüvek és egyéb fűfajták ugyan méretben kisebbek, mint a fák, ugyanakkor sokkal nagyobb egyedszámban vannak jelen a flórában, és így a virágporuk tömege összesítve sokkal nagyobb mennyiséget jelent. Ennek köszönhetjük, hogy több ember allergiás a fűfélékre, mint a fákra, hiszen az előbbiek virágpora sokkal nagyobb terhelést ró az emberi szervezetre.

Még egy adalék, mielőtt továbblépnénk a megismerkedéshez: a városi ember szervezete alapból rengeteget kap a különféle szennyező anyagokból (benzingőz, gyárak füstje, tüzelőanyagok szennye), és kevesebbet a tiszta levegőből. De a városban amúgy is kevesebb a fa, van viszont szép számmal gondozatlan terület és elhagyott telek, amelyet hamarosan birtokba vesz a gaz, ami között bőven vannak olyan fűfélék, amelyek allergizálnak. Tipikus példa ezekre a parlagfű, amely kifejezetten parlagon maradt (vagyis korábban hasznosított, de már céltalan) területeket lep el, azzal a céllal, hogy ne hagyja eltávozni a föld víztartalmát és elpusztulni élővilágát.

A szagos borjúpázsit (Anthoxanthum odoratum) a szárazságot kiválóan tűrő fűfajta. A nevében is szereplő illata kumarintól származik, valószínű emiatt az állatok nem szívesen legelik le (és takarmányértéke is csekély). Házak körül vagy réteken használt alkalmazott fűmag-keverékbe azonban gyakran teszik, pontosan „friss széna” illata miatt.

A réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis) perjeféle. Évelő fűféle, amely akár 120 cm magasra is megnő. A nedves és tápanyagban gazdag területeket kedveli, májustól júliusig virágzik. Európában és Ázsiában őshonos, Amerikába és Ausztráliába betelepítették, így gyakorlatilag a világ bármely pontján megtalálható.

Az angolperje a legeltetett, nyírott és kaszált rétek jellegzetes növénye. Szívesen keverik parkok és játékterületek pázsitkeverékébe, mert tömött gyepet alkot, amely a taposást jól tűri. Kedveli a tápanyagban gazdag talajt, homokos területen ritkább, bár tűri a szárazságot.