Bükk: A Bükkfafélék 8-10 tagból álló növénycsalád. Jellegzetes gömb alakú koronája erdőben hengeres alakúra fejlődik. Fáját ősidők óta használják, gőzöléssel kiválóan alakítható, pl. ebből készülnek a thonet-székek. Hasábjai magas hőfokon égnek, az ősi fazekasmesterek előszeretettel használják a kemence fűtésére. Alapvetően beltéri használatra alkalmas tárgyak készülhetnek belőle, mert fája nem időjárásálló. A bükkfa kérgét ínséges időkben porrá őrölve liszt helyett alkalmazták és ették elődeink. Fiatal levelei salátákba kiválóak.

A bükkfát a természetgyógyászok is előszeretettel használják. Tagja a Bach-cseppek családjának, energiája bükkerdőben sétálva kifejezetten érezhető. Nem csak lelki panaszok idején javasolt a bükkösben vett hosszú séta, hanem vérkeringési zavarokat és a túlzott stressz hatásait is gyógyítja.

A bükkfa termése a makk, amelyet szárítva és porrá őrölve szintén megették a régiek. A makkból sajtolt olaj is ehető, de tűzgyújtásra, világításra is használták. A makk héja pirítva és porrá őrölve pótkávé készítésére is megfelel.

Gyertyán: A gyertyán a nyírfafélék családjába tartozik. Közeli rokonságban áll a mogyoróval, hazánkban csak két faja él meg (közönséges gyertyán, keleti gyertyán), a nemzetség többi tagja inkább Ázsiában él. Egylaki növény, ami azt jelenti, hogy porzós és termős barkái egyazon fán megtalálhatóak.

A gyertyán fája nagyon kemény, ezért elsősorban olyan alkatrészek készítésére használják, amelyek nagy igénybevételnek van kitéve: szerszámnyelek, kocsikerekek, fogaskerekek. Előszeretettel készítenek belőle parkettát, de a zongora mechanikájának kialakításához is felhasználják.

A gyertyán szintén szerepel a Bach-virágterápia cseppjei között, de ennek magyar változatában, a rügyterápiában is alkalmazzák. Szintén a természetgyógyászat hívei számára lehet érdekes, hogy a gyertyán levét a nyírfáéhoz hasonlóan csapolják és isszák gyógyhatásai miatt. Általában nyírfalével keverve fogyasztják, 85-15% arányban.