A medvehagyma évek óta óriási sláger, nem igazán tudni, hogy ki és mikor kezdte hájpolni, de jó hatást ért el vele. Szinte az egyetlen vadon termő növény, amelyet az emberek fenntartások nélkül hajlandóak megenni – én, az „erdőn-mezőn táplálék” nagy képviselője mindenesetre örömmel veszem ezt a természet felé való fordulás első jeleként.

Ez a csodás növény állítólag arról kapta a nevét, hogy a medve hosszú téli álmát követően hozzá fordul azzal a céllal, hogy feltöltse lemerült erőtartalékait, és kitisztítsa a szervezetéből a lelassult téli működés során felhalmozódott méreganyagokat. Ha ez így van, az csak garancia arra, hogy a tavaszi megújuláshoz valóban erre a kis növényre van szükségünk!

A medvehagyma kiválóan tisztítja a májat, az ereket és belek falát. Frissen fogyasztva rengeteg rostot visz a szervezetünkbe – van akinél ez puffadást esetleg enyhe hasmenést is okozhat –, magas C-vitamin tartalma miatt érdemes a megfőzésétől/megsütésétől eltekinteni. Javítja az étvágyat – emiatt talán fogyókúrázóknak nem kifejezetten hasznos –, ugyanakkor elősegíti az emésztőrendszer működését, és fertőtleníti is a beleket. Gombaölő hatása külsőleg alkalmazva is hatásos, bedörzsöléssel borogatásként, vagy főzetével való lemosásként egyaránt jó eredményt érhetünk el.

Gyakorlatilag kipucolja az ereket, csökkenti a vérzsír- és a koleszterinszintet, az erek tágítása és a vérkeringés javítása révén javítja a végtagok vérellátását, ami az olyan jégkezű/lábú fagyosoknak kiváló hír, mint amilyen én vagyok!

Számtalan recept elérhető a neten, hogy hogyan és mibe lehet bele sütni-főzni, én, ahogy említettem korábban is, ennek nem vagyok híve, hiszen a beltartalmi anyagok nagy részét tönkreteszi. Inkább készítsünk belőle salátát, daraboljuk vajkrémbe és mártogatós pasztákba, csináljunk belőle pestót, turmixoljuk ki a levét! Közben ügyeljünk arra, hogy fém eszközzel ne nagyon illessük a leveleket, mert az is tönkreteheti az érzékeny enzimeket és vitaminokat.