A hagyományos coaching ülések a lehető legingerszegényebb környezetben zajlanak, mert a szerzők illetve a programok kidolgozóinak meggyőződése, hogy az a legjobb, ha semmi nem vonja el a coachee figyelmét. Nézőpont kérdése, hiszen egy mesterséges és steril környezetben az embernek nehéz lehet elmerülnie magában.

Tény, hogy a coach segítő kérdései, illetve az általa állított tükör elgondolkodtató, de még érzékeny emberként is nehezen képzelem el, hogy mégis mitől „nyílik meg az ajtó”, mi az a mélyen érintő érzés vagy élmény amelynek mentén el lehet indulni befelé.

A gasztro coach, Horváth Norbert – akitől ezúton is elnézést kérek, hogy az előző bejegyzésben elírtam a nevét – pont ebben alkotott nagyot: mindenkinek beállítottsága és személyisége szerint prezentálja „megindító” élmények garmadáját. Kinek a kóstolás, kinek a sülő kenyér illata, kinek egy étel megfőzése, kinek egy egész konyha elvezetése az az impulzus, amely magabiztossá teszi annyira, hogy megfogalmazzon dolgokat, elbizonytalanítja annyira, hogy elengedjen elképzeléseket, vagy éppen a megkóstolt íz által felbukkanó emlék hozza fel a „pakkot”, amivel foglalkozni kell.

A szerző – aki könyvet is írt a módszeréről Hatodik érzék: intuitív coaching a konyhakövön címmel – saját módszere elsődleges „áldozata”. A blogját olvasva kiderül, hogy a főzés számára nem csak imádott időtöltés, meditatív foglalkozás, felkavaró-megnyugtató élmény, hanem belső utazás is. Ha nem így volna, nem működne az intuíció, amelynek segítségévek bevezeti „tanítványait” ebbe a pszichedelikus Élménylaborba, ebbe a félig a képzelet alkotta, félig nagyon is valóságos világba.

Furcsa módon a valóságos rész nem az ételeké, hiszen az evés élmény, bármennyire is ugyanazt fogyasztjuk el, mindannyiunk számára más és más tapasztalatot ad. Az íz, látvány, energia észlelése annyira szubjektív, hogy esetünkben ez az ami kézzel foghatatlan. A nagyon is rideg valóságot a bennünk rejlő akadályok jelentik, amelyekkel akár hajlandóak vagyunk szembe nézni, akár nem, befolyásolják az életünket.

Aki különleges élményre vágyik, aki keresi az ajtót magán, de még nem találta meg, aki szeret enni, de még nem jött rá a dolog céljára-létjogosultságára (persze az önfenntartáson kívül) – tehát szinte mindannyian: próbáljátok ki ezt a különleges utazást!