A magyar társadalmat kissé meglepte, amikor ez az értékesítési mód kb. három évtizeddel ezelőtt betört a hazai kiskereskedelmi piacra. A meglepett állapot még mindig tart, hiszen számos olyan előítélet és tévhit tartja magát azóta is, amelyet a módszer kifejlesztői a „könnyedén kiküszöbölhető” kategóriába helyeztek az angolszász és nyugat-európai területeken.
Nincs ezzel semmi gond, valószínűleg csak arról szól a kialakult helyzet, hogy az a fajta hangvétel, amelyet az ilyen módszerrel értékesítő vállalatok erőltetnek igen távol áll a magyar virtustól, vagyis egyszerűen nem tudjuk hitelesen és megnyugtatóan integrálni a hétköznapjainkba.
Ugyanakkor ne feledkezzünk meg arról, hogy itt meg nem nevezendő, mégis bízvást közismert kozmetikai cégek hírverés és csinnadratta nélkül alkalmaznak nagy sikerrel a női attitűdre támaszkodó tanácsadói hálózatokat. Ezeknél nincsenek előírt kommunikációs sémák és begyakorolt értékesítői viselkedés, kizárólag az jelenti a mozgatórugót, hogy a nők alapviselkedéséhez hozzátartozik az információcsere igénye.
Kutatások bizonyítják, hogy a nők sikerességének alapköve (és itt nem szakmai vagy karrierbeli sikert értünk, hanem a gördülékeny hétköznapokra gondolunk) az, hogy megosztják egymással a tapasztalataikat, különös tekintettel arra, ha valamivel kapcsolatban jó tapasztalatuk volt. Ajánlják egymásnak a kellemes használati tapasztalatot maga után hagyó termékeket, szolgáltatásokat, hogy megkönnyítsék egymás dolgát.
Én magam nem vagyok tanácsadó (bár igen szeretek tanácsot adni :D), de saját tapasztalat alapján arra jutottam, hogy jó, ha egy kissé engedékenyebb vagyok, ha olyan barátnővel vagy női ismerőssel hoz össze a sors, aki nem átall ajánlani dolgokat, vagy adott esetben a szóba került termék beszerzésében is segíteni tud.
Tévhitek a terméktanácsadó-nőkkel kapcsolatban:
- Ha valaki ajánl, az elvár tőlünk valamit. - A jó terméktanácsadó csak javasol, se azt nem várja el, hogy rendelj, se azt, hogy a köztetek levő kapocs miatt találd jónak a termékeket.
- Ha valaki felhívja a figyelmünket egy termékre, „gyanúsan” jó véleménnyel van róla, az nyerészkedni akar. - A legtöbb terméktanácsadó azért lesz az, mert ő maga teljesen elégedett a termékekkel és mély meggyőződése, hogy másoknak is jót tesz azzal, ha segít nekik is hozzájutni.
- Ez a rendszer abból él, hogy egyszer-kétszer elsózza a lúzereknek a használhatatlan termékeket. - Szintén statisztikákkal bizonyítható, hogy a terméktanácsadók döntő többsége hosszabb ideje rendszeresen használja az általa javasolt termékeket, tehát nem jellemző a „vizet prédikál, bort iszik” magatartás.
- Ez pilótajáték! - Minden tanácsadói hálózatot alkalmazó vállalatnak meg van a maga rendszere. Pl. a Paul Penders egyszintű hálózatot alkalmaz, hol nem kell tartani attól, hogy ha valaki lejjebb van az ágazatban, hátrányos megkülönböztetés éri.
- Mi tartjuk el a szomszéd Marit. - És akkor mi van? Ha pedig a boltban veszünk mindenféle ellenőrizhetetlen forrású és/vagy összetételű terméket, akkor a multik zsebét tömjük. A tanácsadói hálózatban a személyes megkeresés révén minden kérdésünkre választ kaphatunk, a termékeket a legtöbb esetben kipróbálhatjuk és tapasztalatok garmadájához juthatunk hozzá.
