Három-négy évtizeddel ezelőtt még óriási divat volt a parfé, manapság már mindig mindenhol fagyit eszünk. Mi a különbség a fagylalt és a parfé között?
Sok tévhit él a köztudatban a parfé mibenlétével kapcsolatban: vannak, akik azt hiszik, a főzött fagyit hívjuk parfénak, vannak akik úgy vélekednek, hogy a formában kifagyasztott, szeletelt és tányéron (öntettel és egyéb díszítéssel kínált) hideg édességeknek ez a neve. Van, aki a tejszínes fagylaltot gondolja parfénak, és van aki azt, amelyikbe tojás is került.
Most lerombolom a tévhiteket és tisztázom a helyzetet: eredetileg a szakma a tejszínes krémmel, illetve tejszínhabbal készült fagyasztott édességet hívja parfénak, egészen pontosan azokat a fagyasztott desszerteket, amelyeknek a „tésztájába” teszik az említett összetevőket. A parfé egyedülállóságát nem csak az összetevői adják, hanem az is, hogy az elkészítéséhez nincs szükség fagylaltgépre, se hűlés közbeni kevergetésre, hiszen egy habos állagú „fagylalttészta” kerül a formába, és végül a fagyasztóba.
Érdekesség, hogy a franciák – ahonnan a parfé is származik – nem csak édességből készítik ezt a közkedvelt édességet. Már magyar étlapokon is találkozhatunk libamáj- vagy lazac-parféval.
Hogy pontosan lehessen érteni, lássunk néhány otthon elkészíthető parfé receptjét!
A legegyszerűbb vaníliás alapparfé
Olyan tálat választunk, amely ráillik úgy egy lábosunkra, hogy gőzfürdő felett tudjunk dolgozni benne. Tegyük fel a lábost négyujjnyi vízzel a gázra, melegedni. A tálba beletesszük a tojásokat (2 db-ot, és mivel nyersen fogyasztjuk el az ételt, ezért ügyeljünk arra, hogy nagyon friss legyen, és persze a higiéniára is), a cukrot (7,5 dkg porcukor), és egy vaníliarúd kikapart belsejét. Feltesszük a tálat a lábos tetejére, és habverővel azonnal verni kezdjük a tojásos krémet, amíg habos nem lesz.
A tejszínt egy másik tálban verjük kemény habbá, majd óvatosan – hogy egyik habot se törjük össze – beleforgatjuk a tojásos masszába. Ezután óvatosan a formába öntjük és mehet a fagyasztóba.
Folytatódik!